Közép- és Kelet-Európában, a volt kommunista államokban a második világháborút
követően az egyházak helyzete alapvetően megváltozott. Módszeres keresztényüldözés
volt 1945-től egészen 1990-ig, a rendszerváltásig. Európa nyugati része minderről vajmi
keveset tudott.
Magyarországon 1945 után a keresztény egyházak és a vallásosság az egyik első számú
ideológiai ellenséggé lépett elő, mert évszázados beágyazottsága a társadalomba
veszélyeztette a materialista-ateista ideológia egyeduralmát. A „klerikális reakció” – az
egyházak – a szocializmus építését akadályozó „erők” egyik gyűjtőfogalma lett.
Rákosi uralma alatt a katolikus egyházi személyek több mint kétharmada, a Kádári
Magyarországon közel fele szenvedett el évekig, néha évtizedekig is tartó
meghurcoltatást. 1945 és 1989 között összesen 439 pap és 245 szerzetes került
börtönbe, internáló táborba. A többi történelmi egyház és felekezet is a kommunista
diktatúra áldozatává vált, konkrét számadatokkal még adós a kutatás.